Mindenki ismeri azt a lányt, aki csodaszép, akinek egy tündér gyökeresen megváltoztatta sanyarú sorsát, aki varázslatnak köszönhetően meg tudott jelenni egy bálban és megtalálni a hercegét. Igen, ő Hamupipőke, gyermekkorom kedvenc meséje. Mindig is ilyen romantikusan szerettem volna megtalálni a nagy Ő-t, aki majd egy üvegcipővel jön utánam, hogy felpróbálja a lábamra és örök boldogságban éljük le az életünket. Sajnos nekem nem jött a tündér, így nem lett a tökből sem hintó, egerekből nem lettek paripák, és a hercegem sem egy bálban találtam meg. Azonban találkozásunk mégis hasonló volt, amiből egyből éreztem, hogy ő az igazi.
Körülbelül két hónapja kitaláltuk barátnőimmel, hogy menjünk el egy koncertre, ahol kicsit kiadhatjuk magunkból a hét fáradalmait. Ahogy megbeszéltük, el is mentem értük kocsival. Természetesen az utolsó pillanatban értünk oda, így gyorsan kerestem egy parkoló helyet és rohantunk is, hogy még a kezdésre be tudjunk jutni. Szerencsére sikerült is, aminek nagyon örültünk. A koncert fantasztikus volt, önfeledten szórakoztunk mindannyian. A buli végén, a nagy tömeggel sodródva a kijárat felé azt éreztem, hogy valaki kopogtatja a vállamat. Félve fordultam meg, és egy helyes, kék szemű srác állt velem szembe, aki a kezében tartotta azt a sarokvédőt, amit még a magassarkúmra vettem, hogy megóvjam az autókárpit okozta sérülésektől.
Nagyon cikinek éreztem a helyzetet, azt hittem szégyenemben elsüllyedek, és csak arra tudtam gondolni, hogy is felejthettem el a sietségben levenni a sarokvédőt. Abban táncoltam végig az estét, és az egyik párját sikerült valahogy elhagynom mindeközben. De jött Ő és mosolyogva adta vissza, azzal a feltétellel, hogy megiszok vele egy kávét valamikor. Ekkor hirtelen lepergett bennem a kedvenc mesém. Nem gondoltam volna, hogy a Heelgood sarokvédője lesz az én üvegcipellőm. Természetesen igent mondtam és annyit elárulhatok, azóta is rendszeresen együtt kávézunk.