A mi családunk, mondhatom úgy is, hogy a férjem és én egyáltalán nem tartozunk azok közé az emberek közé, akiket könnyű lenne fotózni, vagy akik szeretnék, ha a kamerák elé kell állni, és ezt bátran ki merem jelenteni, mint ahogyan azt is, hogy ennek okán elég nehéz rólunk jó képet csinálni, mint ahogyan nincs könnyű dolga annak, aki ezzel megpróbálkozik. Én ezt tudom jól, és egészen addig nem is nagyon erőltettük még ezt a családi vonulatot sem, ameddig meg nem született két éve a kislányom. Onnan azonban már úgy gondoltuk, hogy legyen valami, még ha kicsit meg is kell erőszakolnunk magunkat, hogy oda álljunk a gép elé, de a lányunknak jól jön majd, hogy lássa, milyen volt gyereknek, hogyan nőtt fel, hogyan változott, és legfőképp hogy ne amatőr családi maszatok legyenek csak róla, hanem valóban profi, jól komponált és minőségi képek is.
Azt gondolom, hogy hatalmas szerencsénk van, mert pont Szalai Balázs lett a választás erre a feladatra, aki egészen meglepő módon, tökéletesen tud velünk bánni még a kamerák előtt is. Az első alkalommal, mikor a fél éves gyerekkel mentünk a nagy napon a kiválasztott helyszínre nagyon izgultunk, mondhatom azt, hogy semmi kedvünk sem volt menni, de Balázs személye feloldotta azt az egészet egy pillanat alatt, és még a képek is olyanok lettek, amiken magunk szerint sem nézünk ki annyira furcsán, mint ahogy szoktunk.
Azóta pedig rájöttünk, hogy van egy kakukktojás a családban, mert már a harmadik ilyen fotós nap telt el Balázzsal és a kislányommal, és úgy látszik, a gyerek egyenesen imádja, ha fényképezik. Illeg, billeg, teszi magát a gépnek, és hát igazán szép és jó képek is készülnek róla. Bár egyikünk sem szeretné, ha valamiféle modell pályára tévedne a kisasszony, de mindenesetre jó látni, hogy neki már nem lesz ezzel gondja, teljesen máshogy viszonyul önmagához és a képekhez is, mint mi. Lehet, hogy ezt is Balázs személyének köszönhetjük, aki annyira jól bánik a szavakkal és az emberekkel, hogy pillanatok alatt megszerettette vele ezt az egészet.