Én az a típusú nő vagyok, aki bevállalja azt, hogy ha valamihez nem ért, és bizony elég sok ilyen dolog van, mert ha valami engem nem érdekel, nem vonz, azt bizony elég szépen ignorálom, és nem csak hogy nem érdekel, de semmilyen szinten sem foglalkozok vele. Persze sokan azt gondolják, hogy ez önzőség, hiszen tényleg fogalmam sincs például, hogy a férjem egy-egy ház körüli feladatot hogyan lát el, mint ahogyan arról sincs fogalmam, hogy milyen eszközök kellenek ezekhez a feladatokhoz, és nem is igazán érdekel. Egy a fontos számomra, hogy ezek is el legyenek látva, mint ahogyan a rám bízott feladatok is tökéletesen készen vannak, mindig időben és problémamentesen.
Azért azt el kell mondjam, hogy amikor a gyerekünk nemrég megszületett és a férjem egyedül maradt otthon pár napot, teljesen esetlen volt a házi munkákat illetően, majd hogy nem azt is mondhatom, hogy egyáltalán nem tudta ellátni magát. Persze segítettem a távolból, de hát az mégsem olyan, mint amikor az embernek meg kell csinálnia a feladatokat, és belegondoltam, hogy mi lenne, hogy ha ő mondjuk csak huzamosabb ideig ágynak dőlne vagy más miatt nem tudná ellátni azokat a feladatokat, amikhez én fogalom szintjén sem értek.
Éppen ezért elhatároztam, hogy ha nem is mindent, de a legfontosabb feladatokat és a legfontosabb eszközöket megtanulom, hogy én is tudjak azért valamit kezdeni a helyzettel, ha egyedül maradnék ezek megoldásával. Persze voltak olyan szerkezetek és gépek, amik továbbra sem gondolom hogy az én kezembe egyáltalán valók lennének, például a hőlégbefúvó biztosan csak több bajt csinálna a kezemben mint hasznot, de azért a legfontosabb feladatokat elsajátítottam, és megmutattam a férjemnek is a házimunka terén. Nem akarom, hogy ha bármikor akár kis időre is egyedül maradnánk sután álljunk ezek előtt. Főleg, hogy már van egy kicsi is a családban, akinek a legjobbat akarjuk mindig és minden körülmények között.