Az embernek az életét végig kísérik emberek. Nem sok, csak pár személy a családon kívül. Ezeket az embereket hívjuk talán igazi vagy örök barátoknak. Őket fel tudjuk hívni az éjszaka közepén, ha bajban vagyunk, vagy csak szomorúak, mert biztosak lehetünk benne, hogy segítő kezet fognak nyújtani és megnyugtatnak minket. Persze vannak olyan emberek, akiket barátként szeretünk, és egy ideig ugyanígy jelen vannak az életünkben, de egy idő után elkezdenek távolodni és kis idő múlva már teljesen más kapcsolat lesz közöttünk mint régen volt. Ha találkozunk az utcán vagy valahol, akkor szeretettel elbeszélgetünk egymással, de nem fogjuk olyan szinten tartani a kapcsolatot, mint az örök barátokkal.

Az én egyik ilyen barátnőm hihetetlen precíz, azt is mondhatnám, hogy rendmániás, egyszerűen a végtelenségig tudja zavarni, hogy ha összevissza vannak a dolgok egy szobában, és neki ott bármi olyan dolgot kell csinálnia, ahol gondolkodni kell. Ha mondjuk átjön borozni nem zavarja, hogy a gyerekek szanaszét hagytak mindent. Ezen kívül pedig rendkívüli módon vigyáz a dolgaira. A számítógépe, a telefonja, mind-mind hihetetlen becsben van tartva. Soha nem is került olyan szituációba, hogy bármilyen eszköze sérült volna. Nem is csoda mondjuk, mert egy kutató cégnél dolgozik, és a telefonján és gépén tárolt adatok és információk kifejezetten titkos adatnak számítanak és ezért szervizeltetni is csak olyan emberrel lehet a telefont például, aki nagyon megbízható, és cégen keresztül, hosszú időt felemésztve lehet megoldani a javításokat – hivatalosan, céges utasítás szerint.

Valamelyik nap azonban felhívott, hogy azonnal találkozni szeretne, mert kicsit bajba került, de nem szeretné telefonon megbeszélni, hanem találkozzunk a kedvenc kávézónkban. Elmondta, hogy teljesen összetörte a telefonja kijelzőjét, de most nem tehetei meg, hogy a cégen keresztül intézi a cserélést, mert szüksége van a telefonon lévő adatokra, és mondtam neki még régebben, hogy ismerek egy nagyon megbízható csapatot, akik egy xiaomi szervíz budapest területén, és bizony ő elvinné fű alatt oda a telefont, ha megbízhatók, hogy csinálják meg, úgy hogy a cég nem is tud róla. Persze hogy segítettem neki ebben, a telefonja nagyon gyorsan kész lett, az eredmény tökéletes lett, és a mai napig nem tudja senki rajtam kívül, hogy megkerülte a szabályokat, mert hát a szükség nagy úr, a legnagyobb bakikat pedig a legrosszabb időpontokban vagyunk képesek elkövetni.

Emlékszem, amikor gyerek voltam alig vártam, hogy anyukám megengedje, hogy játszak a cuccaival, és már másztam is bele nem csak a ruhatárába, de mindennemű sminkterméke és testápolási dolgai, kitűzői, fésűi, csatjai közé. Nagyon szerettem ezt az időszakot, mert már elég nagy voltam ahhoz, hogy emlékezzek minden pillanatára, de nem voltam túl nagy, hogy szégyelljem ezeket, és ezért ne játszak felhőtlenül és minden nemű gátlás nélkül. Szerintem nem nagyon van anyukámnak abból a korszakból olyan ruhája, ami legalább egyszer ne lett volna rajtam. Még a legjobb darabokat is odaadta nekem, mondjuk az is tény, hogy nagyon vigyáztam mindenre. Nem szakadt szét semmi, nem törtem össze egy parfümjét sem, rúzsát sem, a szemfestékek is mindig teljes épségben várták, hogy mikor kezdi őket használni a játékom után is.

Valószínűleg emiatt maradt meg bennem ez a fajta jó érzés az avon termékek iránt. Na nem mintha rossz termékek lennének, mert igen jó minőséget nyújtanak, könnyű a használatuk és igen tartósak, akár egész nem is elvan velük az ember, nagyobb simítgatások nélkül. És ami még fontosabb, nekem nagyon kímélik a bőröm. Nem tudom ki hogy van vele, de nekem például az összes rúzs teljesen kiszárítja a számat, de nem kicsit, ezek viszont teljesen jók, nincs semmilyen problémám a használat után.

És a legnagyobb öröm, hogy a lányom ugyanúgy, mint régen én, nagyon szereti használni ezeket a termékeket. Én sem tiltottam sosem a dolgaimmal való játékot neki, és nagyon szépen vigyázott is rájuk, illetve meg is tanulta szépen használni őket. Most már tizenhét éves, és bár nem a katalógust böngésszük, hanem a pipereshop oldalát, de az értékéből nem von le az érzésnek semmit. Most már az ő kedvence is ez az oldal, nem csak az enyém.

A lányom már egészen pici kora óta érdeklődött a művészetek iránt. Mindenki csodálkozva nézte, mert nem igazán jellemző senkire sem a családból a komoly zene kedvelése, vagy éppen a klasszikus tánc szeretete. Ő már három éves korától fogva azt mondja mindenkinek, hogy balett-táncos lesz, és hát mit tud tenni ilyen helyzetben az ember, mint elviszi egy gyerek balett tanfolyamra. Én megmondom őszintén, azt gondoltam, hogy abszolút el fog menni tőle a kedve, és már azon gondolkodtam, hogy vajon mivel fogom a hazafelé úton vigasztalni, mit fogok neki mondani, hogy ne vesszen el már négy évesen közel mindentől a lelkesedése. Meglepetésemre azonban nagyon is megtetszett neki. Láttam az arcán, hogy kifejezetten élvezi az órát, és bizony hazafelé nem a lelkesedés megtartása volt a téma, hanem hogy hogyan fog ő ide járni.

Ma már kamaszként nézhetem, ahogy a lányom az iskola mellett gyönyörűen táncol, sokszor a hatalmasnak tűnő, csodákat rejtő színpadon. Nagyon szeret táncolni. És ennek örömére minden évben szervezünk is számukra egy tábort az egyesület munkáját segítve, ahol tovább fejlődhetnek, még jobban összekovácsolódhatnak és hihetetlen emlékeket és élményeket szerezhetnek.

Ennek a tábornak – ami most már negyedik éve kerül megrendezésre – úgy gondolta ebben az évben az egyesület, hogy hagyománya lesz, tehát innentől kezdve biztosan meg fogják rendezni minden évben, és ennek nyomán egy kis ajándékot, egy egyedi pólót is kapott minden gyerek, a szitanyomás segítségével mindenki a saját nevére szólóan, az egyesület logójával. A terv és a cél az, hogy minden évben legyen egy ilyen kis emlék a gyerekeknek, amit később, évek, évtizedek múltán majd kivéve a szekrényből visszarepüljenek a boldog és felhőtlen gyermekkori emlékek tengerébe, és szép emléket nyújtson mindenki számára a táborban eltöltött időkről. Nem volt könnyű közel száz darab egyedi, mégis egyforma szép és minőségi póló legyártására partnert találni, de a himezd.hu csapata mindenben segítségünkre volt, ezért őket is csak ajánlani tudjuk bármilyen hasonló együttműködéshez.

A mi családunk, mondhatom úgy is, hogy a férjem és én egyáltalán nem tartozunk azok közé az emberek közé, akiket könnyű lenne fotózni, vagy akik szeretnék, ha a kamerák elé kell állni, és ezt bátran ki merem jelenteni, mint ahogyan azt is, hogy ennek okán elég nehéz rólunk jó képet csinálni, mint ahogyan nincs könnyű dolga annak, aki ezzel megpróbálkozik. Én ezt tudom jól, és egészen addig nem is nagyon erőltettük még ezt a családi vonulatot sem, ameddig meg nem született két éve a kislányom. Onnan azonban már úgy gondoltuk, hogy legyen valami, még ha kicsit meg is kell erőszakolnunk magunkat, hogy oda álljunk a gép elé, de a lányunknak jól jön majd, hogy lássa, milyen volt gyereknek, hogyan nőtt fel, hogyan változott, és legfőképp hogy ne amatőr családi maszatok legyenek csak róla, hanem valóban profi, jól komponált és minőségi képek is.

Azt gondolom, hogy hatalmas szerencsénk van, mert pont Szalai Balázs lett a választás erre a feladatra, aki egészen meglepő módon, tökéletesen tud velünk bánni még a kamerák előtt is. Az első alkalommal, mikor a fél éves gyerekkel mentünk a nagy napon a kiválasztott helyszínre nagyon izgultunk, mondhatom azt, hogy semmi kedvünk sem volt menni, de Balázs személye feloldotta azt az egészet egy pillanat alatt, és még a képek is olyanok lettek, amiken magunk szerint sem nézünk ki annyira furcsán, mint ahogy szoktunk.

Azóta pedig rájöttünk, hogy van egy kakukktojás a családban, mert már a harmadik ilyen fotós nap telt el Balázzsal és a kislányommal, és úgy látszik, a gyerek egyenesen imádja, ha fényképezik. Illeg, billeg, teszi magát a gépnek, és hát igazán szép és jó képek is készülnek róla. Bár egyikünk sem szeretné, ha valamiféle modell pályára tévedne a kisasszony, de mindenesetre jó látni, hogy neki már nem lesz ezzel gondja, teljesen máshogy viszonyul önmagához és a képekhez is, mint mi. Lehet, hogy ezt is Balázs személyének köszönhetjük, aki annyira jól bánik a szavakkal és az emberekkel, hogy pillanatok alatt megszerettette vele ezt az egészet.

Amikor az ember saját vállalkozásba kezd, rengeteg kétséggel kell megküzdenie, nem beszélve a rosszalló tekintetekről, vagy a negatív véleményekről. Nem könnyű ezeken felülkerekedni, sőt, nagyon sokan már itt el is buknak ennek terhe alatt. Bele se kezdenek a saját vállalkozás kialakításába.

Én szerencsésnek mondhatom magam, mert mellettem álltak olyan emberek, akik a legeslegnehezebb pillanatokban is tartották bennem a lelket, akik soha egy másodpercre sem rezzentek meg, és mindig tudták, hogy ha én nem is hiszem el, de el fogom érni azt, amibe belekezdtem, egy jólmenő és sikeres vállalkozást, ahová jó betérni, ahol jó emberek vannak, ahol nem veszik el a korrektség szó értelme, ahol a minőség garantált.

Ékszereket készítek ugyanis, és mindig is az volt a vágyam, hogy teljesen harmonikus és jó hangulatú környezetben és feszültség nélkül tudjanak maguknak az emberek ékszereket választani, legyen szó bármilyen ajándékról, eljegyzési gyűrűről vagy épp bármilyen más ékszerről.

Ma már ott tartok, hogy az okozza, vagyis inkább úgy mondom, hogy okozta a legnagyobb nehézséget, hogy a készülő weboldalamhoz olyan képeket tudjak készíttetni az alkotásaimról, melyek valóban tökéletesen képviselik őket a világhálón. Én mindig is a minőség híve voltam, és azt gondoltam, hogy nem baj, ha valaminek megkérik az árát, vagy sokat kell rá esetleg várni, netalántán utazni kell érte, mindenképp a legjobbat szeretném adni a vevőimnek. Ez a fotókkal is így van, ezért az ékszerfotózás feladatát csak a fotodastudio.hu csapatára bíznám, akik nem csak hogy technikailag gyönyörű képeket készítenek minden egyes darabról, de valahogy egészen elképesztővé varázsolják a képeket. Én még sehol nem láttam ilyen gyönyörű ékszerfotókat, és biztos vagyok benne, hogy hosszú távon is csak az ő segítségüket fogom kérni, mert lélegzetelállítóan gyönyörűen dolgoznak, és még élvezet is velük a közös munka.

Az ember teljesen máshogy kezd élni amikor gyermeke születik és ezzel azt gondolom, hogy sok esetben nincs is semmi baj. Kialakul egy rendszer, és ma azt látom, hogy sok ember ezáltal nem hogy nagyobb nehézségekkel élne, hanem pont hogy nyugodtabbak lesznek a napjai. Kis túlzással azt is mondhatom, hogy sok ember életét menti meg a gyerek, hiszen elejét veszi így egy kiégésnek vagy menedzser betegségnek. Persze hatalmas felelősséggel és aggódással is jár egy kis ember életét menedzselni.

Az én kisfiam születése után is hatalmas nyugalom és kiegyensúlyozottság vett minket körbe. Nem volt semmi probléma az éjszakákkal sem. Tudtuk, hogy ha éhes kel, körülbelül ugyanabban az időben és ahogy haladtunk az időben, egyre kevesebbszer. A mai napig átalussza az éjszakát, és nincsen semmi gond a délutáni alvással sem. Annyira boldog voltam hogy megúsztuk a nagy hiszti korszakot is minden baj nélkül, majd jött az óvoda.

Na hát ami nyugalom áradt a gyerekemből otthon, oviba menet az annyira eltűnni látszott legalább. Nem akart ottmaradni, hisztizett, ordított. Megszakadt a szívem. Magával a hellyel semmi baja nem volt, de hát maradjunk mi is ott. Se én se az apja nem jártunk ezzel nagyobb sikerrel, ám végül erre is találtunk megoldást.

A gyerekem kedvenc mesefiguráját ugyanis a póló nyomtatás technikájával rávarázsoltuk egy sima fehér pólóra, és abban ment oviba, így nem volt egyedül, és amikor mentünk érte átvettük a pólóját, hiszen már nem kell rá vigyázni, megérkeztünk. Megértette, hogy amíg ez a póló van rajta, addig mi dolgozunk, majd mikor hozzuk a másikat, akkor megyünk haza. Azóta hihetetlen módon nem ordít. Játszik a gyerekekkel, ebédel, sőt, még alszik is rendesen minden nap. Hihetetlen hálásak vagyunk ennek az egyedi pólónak, amiből azóta már van négy, nehogy elszakadjon, koszos legyen vagy otthon maradjon, mert akkor biztosan vége a világnak. Azt gondolom ilyen pólót még húsz évesen is kap majd a karácsonyfa alá a kisfiam, had nevessen majd rajta jóízűt ő is.

Termelő cégünk van. A férjemmel közel öt éve úgy gondoltuk, hogy alapítunk egy olyan céget, amiből megalapozzuk a gyerekeink jövőjét is. Akkor ez nagy vállalásnak tűnt, talán túl nagynak is, de mára rájöttünk, hogy nagyot kell álmodni, mert kicsiből csak kicsi valósulhat meg. Nyilván, ez ilyen közhelynek hangzik, de ma már azt mondhatom el, hogy festékgyártás területén az egyik legnagyobb cég vagyunk, közel kétszáz alkalmazottal, és ha milliárdosok nem is lettünk, de azért nem szűkölködünk az anyagi javakban. Teljesen jól valóra vált az a vágyunk, hogy a gyerekeink jövője teljesen biztosítva legyen anyagilag. Mivel kettő van, ha nem herdálják el, lehet még a nyugdíjik sem kellene semmit csinálniuk. Természetesen nem ez a cél, de így azért teremtettünk a családnak egy nagyon biztos és stabil anyagi hátteret. És ennek nagyon örülünk. Mindemellett pedig imádjuk csinálni. Az alkalmazottakat is imádjuk, és a termékeink minősége is nagyon jó úgy, hogy a környezetvédelemre is nagyon odafigyelünk. Mondhatom, hogy boldogok vagyunk.

Van azonban valami, ami nem olyan rég nagy pánikot okozott és megnehezítette kicsit az életünket. Amikor valaki nagyvállalatot vezet, akkor sok ember életéért felelős lesz. Nekik a munka a megélhetésüket jelenti. És nem mellesleg felelősek vagyunk az egészségükért is.

Volt egy terület, a tűzvédelem, amire mindig úgy tekintettem, hogy meg kell csinálni, mert törvényileg előírt, és ellenőrzik, büntethetnek érte, de igazából nem foglalkoztunk vele, pedig így utólag belegondolva igencsak indokolt a tevékenységünket tekintve. Két hete támadt egy tűz az egyik alapanyag raktárban. Mondanom sem kell, hogy az egyik kolléga nem nagyon talpraesett és ügyes, mekkora gond adódhatott volna belőle.

Rájöttem, hogy olyan szolgáltatóra kell váltanunk, aki sokkal precízebb és szakamibb munkát végez, mert hiba volt egy kötelező feladatként tekinteni erre a területre, nálunk bizony pillanatok alatt emberéletek és az egész vállalat működése múlhat a jó tűzvédelmen. Így ma már másik vállalkozóval azon dolgozunk, hogy kiépítsünk egy teljesen biztonságos rendszert a működéshez. Jó még időben rájönni erre. Szerencsénk volt.

Mindenki ismeri azt a lányt, aki csodaszép, akinek egy tündér gyökeresen megváltoztatta sanyarú sorsát, aki varázslatnak köszönhetően meg tudott jelenni egy bálban és megtalálni a hercegét. Igen, ő Hamupipőke, gyermekkorom kedvenc meséje.  Mindig is ilyen romantikusan szerettem volna megtalálni a nagy Ő-t, aki majd egy üvegcipővel jön utánam, hogy felpróbálja a lábamra és örök boldogságban éljük le az életünket. Sajnos nekem nem jött a tündér, így nem lett a tökből sem hintó, egerekből nem lettek paripák, és a hercegem sem egy bálban találtam meg. Azonban találkozásunk mégis hasonló volt, amiből egyből éreztem, hogy ő az igazi.

Körülbelül két hónapja kitaláltuk barátnőimmel, hogy menjünk el egy koncertre, ahol kicsit kiadhatjuk magunkból a hét fáradalmait. Ahogy megbeszéltük, el is mentem értük kocsival. Természetesen az utolsó pillanatban értünk oda, így gyorsan kerestem egy parkoló helyet és rohantunk is, hogy még a kezdésre be tudjunk jutni. Szerencsére sikerült is, aminek nagyon örültünk. A koncert fantasztikus volt, önfeledten szórakoztunk mindannyian. A buli végén, a nagy tömeggel sodródva a kijárat felé azt éreztem, hogy valaki kopogtatja a vállamat. Félve fordultam meg, és egy helyes, kék szemű srác állt velem szembe, aki a kezében tartotta azt a sarokvédőt, amit még a magassarkúmra vettem, hogy megóvjam az autókárpit okozta sérülésektől.

Nagyon cikinek éreztem a helyzetet, azt hittem szégyenemben elsüllyedek, és csak arra tudtam gondolni, hogy is felejthettem el a sietségben levenni a sarokvédőt. Abban táncoltam végig az estét, és az egyik párját sikerült valahogy elhagynom mindeközben. De jött Ő és mosolyogva adta vissza, azzal a feltétellel, hogy megiszok vele egy kávét valamikor. Ekkor hirtelen lepergett bennem a kedvenc mesém. Nem gondoltam volna, hogy a Heelgood sarokvédője lesz az én üvegcipellőm. Természetesen igent mondtam és annyit elárulhatok, azóta is rendszeresen együtt kávézunk.

Ha egy csapatban dolgozunk, fontos, hogy együtt tudjunk működni, megtanuljunk idomulni más nézetekhez. Továbbá, hogy tudjuk kezelni a konfliktusokat, valamint, képesek legyünk vállalni a felelősséget, ha kell. Manapság már nem újdonság, ha a vállalkozáson belüli coaching, hiszen ennek épp az a feladata, hogy megtanulják megoldani a problémákat a beosztottak, akár egyénileg, akár egy csapaton belül.

A Kogwheel csapata egyéni és csoportos coaching-on keresztül segít, akár konkrét problémák feldolgozásában. Segíti a résztvevőket abban, hogy ha egy személyről is van szó, tudjunk az ő saját tudására és tapasztalatára támaszkodva, új megközelítésben neki állni egy probléma megoldásának. Ez alatt az illetőt megismertetik saját képességeivel, valamint rávezetik az öntanulási folyamatra is. Ezek során a beosztottak már képesek lesznek megoldani minden új problémát egymaguk is. Az egyéni coaching négyszemközt zajlik, így kicsit személyesebb az oktatás, melynek célja, hogy növelje a felelősséget, a motivációt, és mindent, amit megtanult a résztvevő, képes legyen a gyakorlatba átültetni. Ha csoportos coaching-ról van szó, akkor is tudnak segíteni. Nem a megszokott csapatépítő tréning elveit használva fejlesztik a csoport tagjait, hanem egy adott problémán együtt dolgozva tanulhatnak egymástól, új nézetek feltárásával.

Ha egy csapatként tekintünk a vállalkozásunkra, ahol külön-külön is kell a játékosokkal foglalkozni, mégis fontos az egységes munkavégzés, akkor nélkülözhetetlen egy olyan edző, aki minden apró részletet figyelembe véve, egy ütőképes és nyerő csapatot tud összehozni. Így juttatva el minket a megérdemelt sikerhez, és a sorozatos elismerések megszerzésére.

Mindenkivel történt már olyan balszerencse, hogy elejtett valamit és az széttört. Egy tányér, egy bögre, vagy esetleg egy váza. Ezzel úgy nagy probléma nincs, hisz vagy kiveszünk egy másikat a szekrényből, vagy felkeresel egy boltot és pótolod a kieső darabot. Igen ám, de mi van abban az esetben, ha mondjuk, más valakinek okozunk kárt, mondjuk egy szemüveggel, amire véletlenül rálepünk, vagy esetleg leejtjük a kölcsön adott telefonját.

Azt már jobban a szívünkre vesszük. Ez utóbbi esett meg velem nem rég. Mindez úgy történt, hogy kölcsönkértem a párom iPhone telefonját, ugyanis az enyém szervizbe került és nem szerettem volna egy tárgyaláson megjelenni az ősrégi cseretelefonnal. Lelkemre kötötte, hogy imádja a telefonját, úgyhogy vigyázzak rá nagyon. Minden rendben is ment, addig a pontig, amíg bent az irodában észre nem vettem egy karcot a kijelzőn. Egyből arra gondoltam, hogy valószínűleg a kulcs okozhatta a sérülést, amit mellé tettem a zsebemben. A szívem is kihagyott egy ütemet, és kapartam a fejem, hogy is ússzam meg a letolást.

Szerencsémre, az egyik kollégám ajánlására felkerestem az iSzerelést. Azt mondta, hogy itt pikk pakk megcsináljak. Így is lett, azonnal odarohantam, ahol körülbelül fél óra alatt kicserélték az egész kijelzőt a szemem láttára. Egy igazi megmentő csapat, akik kihúztak a bajból. Igazi szakemberek, akik a legnagyobb precizitással dolgoznak. Nagyot néztem, hogy ilyen könnyedén megoldanak egy iPhone kijelzőcserét. Leesett a nagy kő a szívemről és este, mikor hazaértem, boldogan adtam vissza a telefont. Ekkor jött az igazi döbbenet. Ugyanis a párom egyből azt kérdezte, hová tüntettem a karcot, amit néhány napja ő okozott rajta. Így lebuktam és elmeséltem, mi is történt. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ő ezzel csak nyert, én pedig megtanultam a leckét, hogy legközelebb, ha kölcsön kell kérnem, akkor tüzetesen átvizsgálom a telefonját.